idéz

2010.01.16. 15:28 | Sziszo | Szólj hozzá!

“Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között, És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal, És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó, És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével, És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez. Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér. Műveled hát saját kertecskédet, magad ékesíted fel lelkedet, nem mástól várod, hogy virágot hozzon neked. És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz… Hogy valóban erős vagy. És valóban értékes.”

(Veronica A. Shoffstall)

há' LÁV :)

2009.12.17. 18:11 | Sziszo | Szólj hozzá!

kisfelhő

2009.12.10. 18:29 | zsofoka | Szólj hozzá!

Mikor végeláthatatlan a káosz a lelkedben, mikor talán magad sem tudod, mi a gond, talán az újat nem tudod feldolgozni, de valami ott motoszkál legbelül, amit ha megpróbálsz szavakká formálni, teljes zagyvaság lesz belőle, csupa fél, negyed, nyolcad mondatok és gondolatok. Mikor úgy érzed, hogy a világot járnád körbe, csak, hogy lecsillapodjon a szívdobogás, az üresség emóciója és feltöltődjön a lelked érzésekkel, érezd a hasznodat. Érezd, hogy a te érzéseid valaki más érzései is egyben és fordítva, halld, hogy a te kimondott félmondatodat valaki befejezi. Ilyenkor mindent a háttérbe szorítasz, késő este pattansz vonatra, sétálsz, buszozol, küzdesz az álmossággal és a fáradtsággal, de semmi ilyesféle földi dolog nem tart vissza attól, hogy értelmet nyerjenek az érzéseid. Ekkor várnak hárman, egy padon: az egyik állásinterjúra megy másnap, a másik egy önbizalomhiányos tehetség, a harmadik pedig maga az érzékenység. Csapódik hozzájuk a negyedik lelkileg ósdi, görbe orrú és belekezdenek. Ki-ki elmondja a saját hiányosságát, a másik problémájára folyton kitörnek az okosságok, a nagy földi bölcsességek, a saját lelki feketelyukunkat pedig könnyes szemmel,elcsukló hangon, cigivel,s borral a kézben próbáljuk mondatokba illeszteni. Amint ez sikerül, értelmet nyer minden lelki szegénység, az összes gondolat, érzés, amitől úgy érezzük, hogy egyedül vagyunk ezen a földön. Hát mi nem. Mi négyen vagyunk!:)

szombat

2009.12.03. 11:26 | zsofoka | Szólj hozzá!

Lécccci gyertek szombaton az Estbe JakyDudira. Kis csapatom tagjainak szivesen hozok bort vadásznak, Kanálnak és Ginának fehérbort, amiből lehet fröcsi, csak gyerteeeek. Múltkoris olyan jó volt,h szinte mindenki ott volt. Befogtam. (de gyerteeek)

testvérek

2009.12.03. 10:37 | zsofoka | Szólj hozzá!

A héten Győrben vagyok, Somát viszem iskolába, s megyek érte, napközben babázom:) Pici babák, akik már nem is olyan picikék. Anna jár, fel, s alá, grimaszol, nevet, hápháp jönnek a kacsákat énekli, de a szivemnek még csak annyi van meg, hogy páp-páp. Levente is járni akar, de neki inkább csak úgy megy, ha fogjuk a kis kezét. Tegnap kb 6-8szor jártuk meg a következő kört: séta a Soma szobájába, ott karácsonyi dalokra rázták a pelenkás popsijukat, majd vissza a tévészobába, itt kis birkózással le a földre, ölben mesenézés 10percig, majd kezdődhetett előről:) Olykor, mikor elfárad, kéri, hogy vedd fel, belebújik a nyakadba és csak szuszog, pihen. Ma kettő darab óriásmacit szorongatott, jelezve, hogy mennyire szereti őket. Nana husom meg egy igazi spiler:) Ha köhögök, Ő is köhög, megtanulta, hogy fel kell raknia a lábát, ha azt szeretné, hogy lökjem a kis autóval. Somáék megnyerték a karácsonyi focikupát. Soma is rúgott gólt, sőőőt...a lányok szurkoltak is nekik, mégpedig úgy, hogy egy táblára felirták a Soma, Ágoston és Tamás nevét is:) Imádnivalóak!!! Ja és ami még emlitésre méltó, hogy kijelentettem édesapámnak, hogy Somával elköltöttük az összes pénzt taxira, nasira, buszjegyre, dvd-re és a többi....erre Soma drága szó nélkül betipeg a szobájába, kiboritja az összes pénzét a tárcájából és hozza nekem a kis markában:):) Annnnnnyira <3 Ime egy kép. Illetve kettő:)

rüh és hála

2009.11.17. 21:31 | zsofoka | 7 komment

 Olyan szinten vagyok rühes és lázas és beteg, hogy olyan a földön nincs. 39,3 körül lebeg a lázam, ma már csak kétszer volt 39 közelében:) Viszont a sok rossz mellett nagyon pozitív oldalai is vannak a dolognak: elsősorban a sok aggódás, kérdezgetés hogylétem felől, a látogatás, narancshozás, az, hogy anya velem aludt, ha bármi baj van, fel tudjam kelteni:)- ezek mind mind annyira szívmelengetőek és hála  +soksok kösznet érte. Másodsorban: egészségesen nem tudom megállni, hogy ne egyek vagy, hogy fogyókúrázzam - ám betegen ez is fantasztikusan jól megy. Olyannyira, hogy ma egy kanál lecsót sikerült letuszkolnom a torkomon. Remélem legalább valami minimális zsír lemegy hájadék testemről:) Hétvégére szeretném kikúrálni magam, hogy a csapatommal tarthassak, ha ittastalanul is, de hiányoznak!!! Ja...és ami fontos, hogy Anna hugom 13 és fél hónaposan ma elkezdett járni és már az ágyamon is fetrengett Levente öcsémmel. Nagyon édesek:) Most ennyi jön, megyek  lefekszem, mert megy fel a hőm:) Panka nem utál, annak meg örülök:):) Már azt hittem:)

azt akarom tudni...

2009.11.15. 18:23 | Sziszo | Szólj hozzá!

Nem érdekel, miből élsz. Azt akarom tudni, mire vágysz, és, hogy szembe mersz-e nézni vágyaiddal. Nem érdekel, hány éves vagy. Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmedért, álmaidért, vagy azért a kalandért, hogy igazán élj. Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni fájdalommal, az enyémmel vagy a tiéddel, anélkül, hogy mindenképpen változtatni akarnál rajta. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni, és hagyni, hogy az eksztázis megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél, vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk az emberi lét korlátaira. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek, hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni az árulás vádját azért, hogy ne áruld el a saját lelkedet. Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e, s ezáltal megbízható. Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom éjszakája után, megviselten, sajgó sebekkel. Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe, és nem hátrálsz-e meg mellőlem. Azt akarom tudni, hogy mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van. Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal, az enyémmel vagy a tiéddel, és mégis megállni a tó partján és azt kiáltani az ezüst holdnak: „Igen”!

Szóóóóval, ezekkel a gondolatokkal én is köszöntök mindenkit itt a közösködös projektünkben Zsofoval. Megpróbálunk együtt vezetni valamiféle blogot. Nem tudom, még hogy fog menni, mert mióta létrehoztuk a dolgot Zsófinak el is szállt az ihlete. :D De reméljük lesz belőle valami. Szóval Zsófi, írjál :)

first one

2009.11.10. 12:50 | zsofoka | 8 komment

Közös a projekt, mivel pangunk mindketten Anikóval, így egyesülve hátha húzzuk egymást és remélem Gyuri is abbahagyja a cikizést:) Nagyon hiányzik az írás, úgyhogy remélem ezentúl több ihletem lesz. Üdv itt. Nemsoká érettebb bejegyzést is írok, ígérem.

süti beállítások módosítása